Köszönöm, hogy itt vagy, s ezzel megtiszteltél minket,
Örülök, hogy kicsiny életembe betekintesz!
Szeretnék egy picit mesélni magamról Neked,
Összefoglalva mindent, mit egy kis versben lehet!
Nagy szeretetben nevel csodás családom,
Tudod céljuk, hogy lábra álljak bármi áron!
Üde mosolyuk látva nincs bennem semmi kétség,
Nemsokára bejárom otthonunk minden részét!
Küzdök nap, mint nap, mint egy igazi bátor harcos,
Még akkor is, ha a nap végére elfáradok!
Autoimmun betegségem miatt sérült a lábam,
Jó hír: Van esély rá, hogy utam újra egyedül járjam!
Odáig eljutni viszont tudom nem megy könnyen,
Rengeteg fejlesztés, kezelés van még előttem!
Zseniális szakemberek segítenek rajtam,
Olyan nem történhet meg, hogy az álmom feladjam!
Minden éjjel azt álmodom, hogy egyedül kelek fel,
Boldogan, hisz ahhoz már járókeret sem kell.
Odasétálok anyához, nézem, ahogy alszik,
Rányomom homlokára puszim, őrzöm álmait.
Onnan apához megyek, szorosan átölelem,
Lelkem mélyén tudom, focistát lát Ő bennem!
Drága testvéreim füleibe is suttogok,
A jövőben megmutatom, hintázni is tudok!
Lassan viszont jön a reggel, véget ér az álom,
Álom, melynek foszlányait már csupán én látom.
Nagy mosollyal az arcomon köszönök a családnak,

Tudom egy nap az én álmom is valóra válhat!
Add a kezed, tudom együtt sikerülhet bármi,
Szeress, bízz bennem, hogy egy nap újra tudjak járni!